Hálózatépítés mint vállalkozás
A dolgozó emberek két csoportra oszthatók: vannak alkalmazottak és vannak vállalkozók. Az egészben az a legizgalmasabb, hogy mind a két csoport meg van győződve róla, hogy a másik tagjai nem normálisak.
Alkalmazottnak lenni
Az alkalmazottak szerint a legfontosabb dolog a világon a biztos, fix fizetés. Életüket fizetéstől-fizetésik tervezik, költségeik, életszínvonaluk, hiteleik mind a fizetésükhöz igazodnak. Ha valamiért elvesztik az állásukat, az gyakorlatilag a halál.
Néhány adat: Ma Magyarországon az átlag bér nettó 141.000 forint. A minimálbér nettó 64.140 forint. Tízezerből csak egy alkalmazott keres több mint egymillió forintot. Ezek erősen behatárolják a lehetőségeket.
Mindenki, aki megélte a rendszerváltás után a nagy szocialista gazdasági monstrumok bukását, teljes iparágak eltűnését, az látta, hogyan tűnik el a „biztos állás” illúziója. Mert a biztos állások nem léteznek. Bármikor gyökeresen megváltozhat a piac, a politika vagy bármi – és a biztosnak hitt állásból az utcán találjuk magunkat.
De még ennél rosszabb dolgok is vannak. Elárulunk egy szörnyű titkot. Ha felvesznek bennünket az átlag fizetéssel dolgozni, akkor a nekünk munkát adó vállalkozásnak ez 276.620 forintjába kerül. Mi ennek alig több mint felét kapjuk kézhez.
A valóság még ennél is szörnyűbb. Mivel egy vállalkozás helyzete mindig bizonytalan, egy normális vezető csak akkor vesz fel valakit a céghez, ha az ennek a költségnek legalább a dupláját nem hozza. Magyarán a mi kis nettó átlag fizetésünkért legalább fél millió forintot kell a cégnek termelnünk.
És még így is hajszálon függ minden. Néha bizony a színfalak mögött, ha rossz hónap van, akkor a nem ritkán a cégtulajdonos a saját pénzéből rakja be, a mi „biztos fizetésünket”. És ilyenkor mindig megjelenik a főnök teendő listájában a „meggondolni kit bocsássunk el” tétel.
Az alkalmazottak ezeket a dolgokat ritkán látják át. Szerintük a vállalkozók vállalnak esztelen kockázatot, és ők azok, akiknek nincs meg a fix jövedelmük és sohasem tudhatják mennyit is vihetnek majd haza. Ez igaz. De ha baj van, akkor a vállalkozás tulajdonosa lesz az utolsó, akinek felmondanak. Merthogy magának csak nem mond fel az ember.
A vállalkozó lét gyönyörűségei és gyötrelmei
Rengeteg vállalkozóval találkoztunk az elmúlt évek során, és ha valamelyiknek több mint három éve működött a cége és nem termelt évi nettó tíz millió forint nyereséget, 
akkor a fejünket csóváltuk. Mert akkor jó eséllyel valamit elrontottak. A jelentős részüknél ez a dolog azért működött. Összehasonlítva, mint mondtuk, az alkalmazottak közül csak majdnem minden tízezredik kereshetett ennyit. Tehát egy dolgot leszögezhetünk: megéri vállalkozni, már csak anyagilag is.
A másik vonzó dolog a vállalkozói létben a szabadság. Egy jól megszervezett, kiépített vállalkozás vezetője akkor és annyi szabad időt csinál magának, amikor csak akar. Ha akar, akár kihagy egy fél évet és körbevitorlázza a Földet. Maguk osztják be az idejüket, akkor teszik szabaddá magukat, amikor csak akarják.
Vannak azonban a vállalkozásokkal komoly problémák is. Nézzük ezeket sorban:
Ahhoz, hogy belevágjunk egy vállalkozásba, ehhez komoly pénz kell. A múltkor nem messze az irodánktól nyitott egy új élelmiszer bolt, bérelt üzlet helységben. Nyitott emberként szemtelenül megkérdeztük, mennyit kellett beleinvesztálni. Majdnem tíz milliót vallottak be. Ennyi pénze nagyon keveseknek van. És akkor még nem is acélkohót, vagy atomerőművet akartunk létesíteni!
Egy vállalkozásban sokat kell dolgozni. Ez igaz, különösen az első években. Ráadásul ezért senki sem fizet nekünk, sőt a saját járulékainkat, adónkat is magunknak kell fizetnünk.
A vállalkozóknak nincs szakszervezetük. Senki sem korlátozza a munkaidejüket, senki sem fizet nekik túlórapénzt. Minden alkalmazott sztrájkba lépne, ha olyan munkarendben, olyan munkakörülmények közt és olyan kevés bérért kellene dolgoznia, mint egy az induló vállalkozás tulajdonosának.
Egy vállalkozás mindig kockázatos. Ma Magyarországon minden tíz vállalkozásból három éli még a harmadik évét. Az irodánk melletti bolt is hiába fektették be a sok pénzt, hiába dolgoztak rengeteget, két hónap múlva bezártak. (Mondjuk elgondolkodtató is volt háromszáz méteres körzetben a negyedik ilyen boltot megnyitni…)
A vállalkozás speciális ismereteket igényel. Kevés, ha az alapító jó szakember, maga a cégvezetés egy külön művészet. A klasszikus vicc szerint a paraszt bácsit borhamisítás ügyben bíróság elé állítják, még vegyész szakértőt is felkérnek. A bácsi megkérdi a bírót: „Bíró úr, ért ön a kémiához?” – „Nem én csak a joghoz.” Aztán a szakértőhöz fordul: „Szakértő úr, ért ön a joghoz?” – „Nem, én csak a kémiához.” – „És akkor szegény paraszttól elvárják, hogy mindkettőhöz értsen?!” Rossz hírünk van, egy vállalkozónak nem csak két dologhoz kell értenie, de számtalanhoz: munkajog és pénzügy, adózás, cégjog, munkavédelem és még megszámlálhatatlan sok más.
Nagyon sokan a következőt mondják: kipróbálnánk ezt a saját vállalkozás dolgot, mert vonz a sok pénz, meg a szabadság, de csak egészen kevés pénzt kelljen belerakni, viszonylag kevés idő feláldozásával kezdenénk, aztán majd meglátjuk. Legyen kicsi a kockázat, tanítsanak meg minket mindenre és egyáltalán szervezzenek meg mindent helyettünk. Bármilyen hihetetlen egy jól működő MLM rendszer pontosan ezt nyújtja.
A hálózatépítési rendszerekben minden tagnak saját vállalkozása van: ugyanakkor annyira leegyszerűsítve és megkönnyítve, amennyire csak ez egyáltalán lehet. Innen aztán, aki akarja, feladja és visszamegy az alkalmazotti lét akol melegébe, vagy pedig kinövi magát „igazi” vállalkozássá. Mert egy több ezer fős hálózat már szinte középvállalkozás.
Hogyan jön létre a hálózatépítésben ez a „light” vállalkozás? (Ma nagy divat mindenben a light, a kedvencünk a light zsír…) Nézzük sorban.
Normálisan egy vállalkozás indításához komoly tőke kell. Ezzel szemben a jó hálózatépítő rendszer egy havi átlag fizetés alatt elindíthatóak. Ennyi pénzt még akár utcai kéregetéssel is össze lehet szedni végszükség esetén.
Egyébként érdekes megfigyelni, hogy különböző rendszerekben különböző összegekkel lehet elindulni. Furcsa, de igaz, minél többet kell az elején beáldozni, annál nagyobb a sikeresek aránya. Ezt az alkalmazott pszichológusok az „elkötelezettség elvével” magyarázzák: minél több időt, pénzt áldozunk valamire, annál jobban bízunk benne, annál kevésbé vagyunk abbahagyni az első nehézségnél.
Mindenesetre az alacsony összeg, amivel egy hálózatépítő vállalkozások elindíthatók, az egyik legnagyobb akadályt bontják le az elinduláshoz.
Egy vállalkozásban sokat kell dolgozni. Amikor kipróbálnánk magunkat egy vállalkozásban, akkor sokan nem szeretnék otthagyni a jó kis állásukat és inkább a fő munkájuk mellett végezhető tevékenységet keresnek. A legtöbb hálózatépítő rendszer felkészült erre.
Ha bizonytalanok vagyunk, ha van egy jó állásunk, akkor ez így helyes. Bár megfigyeléseink szerint, akik egyből főállásként kezdtek egy hálózatépítő rendszerbe, statisztikailag sokkal gyorsabban haladnak, sokkal jobb eredményeket érnek el, mint a mellékállásban kezdők.
Vállalkozni valóban kockázatos dolog. Rengetegen mennek csődbe, valóban átlag tízből hét. Egy kivétel van ez alól: a frencsájz alapon létrehozott vállalkozások. Ezeknek átlagosan 90%-a túléli a kezdeti nehézségeket. Nem csoda, mert itt minden új vállalkozó egy kialakult komplett rendszert kap a kezébe, ahol minden elemet kipróbáltak, hosszan teszteltek. Minden ki van találva, fel van építve, csak bele kell ülni és csinálni kell. És erre még ki is oktatnak bennünket.
Igazából minden jó hálózatépítő rendszer egyben frencsájz rendszer is. Mindent kitaláltak, felépítettek, számtalanszor teszteltek. Bennünket betanítanak, mellénk rendelnek mentorokat – nekünk csak pörgetnünk kell az előttünk számtalanszor már bizonyított rendszert. Ezért egy MLM rendszerben sokkal-sokkal biztonságosabb kezdeni egy vállalkozást, mint „csak úgy”.
És akkor ott van a vállalkozási ismeretek problémája. Annak idején 1989-ben amikor a barátainkal megalakítottuk a legelső vállalkozásunkat, akkor előtte meghívtuk vacsorázni Géza bácsit. Ugyanis Géza bácsi volt a városba „a vállalkozó”. És akkor kikérdeztük a vacsora közben, mit hogyan kell csinálni. Hogyan keressünk megfelelő könyvelőt, hogyan kell alkalmazottakat felvenni és hogyan kell velük bánni, hogyan kell adót fizetni, kitől és milyen engedélyeket kell szereznünk. Így utólag visszagondolva, ha Géza bácsit a világ legdrágább éttermében etettük volna, akkor is ingyen lett volna – azért mert ezzel a tudással tudtunk elindulni mint vállalkozó.
Minden jó hálózatépítő rendszerben intézményesítve van Géza bácsi. Oktatják, mit hogyan kell csinálni, sőt egy csomó dolgot el is végeznek helyettünk.
A hálózatépítés legnagyobb előnye
Végül eláruljuk, hogy mi az ami miatt minden hálózatépítő rendszerben kezdő vállalkozónak hatalmas előnye van egy „sima” vállalkozóval szemben. Ugyanis nekik nincs mentoruk. Minden hálózatépítő rendszer ad legalább egy olyan embert aki bevezet minket a szakma gyakorlati rejtelmeibe, aki tartja bennük a lelket, akihez mindig fordulhatunk örömünkkel, problémánkkal. Minden rendszerben más a nevük, van ahol felső vonalnak, van, ahol szakmai vezetőnek hívják őket.
Szegény mezei vállalkozóknak senki nem mondja meg, ha valamit rosszul csinál, még ha az mindenki számára nyilvánvaló is. A vállalkozás vezetők zöme vakrepülésként vezeti cégét. Nem járt olyan iskolába, ahol megtanították volna, hogyan is kell ezt csinálnia – többek közt azért, mert ilyen iskola igazából nincs is. Az alkalmazottak nem szólnak, mert meg akarják tartani az állásukat és ezért jóba akarnak lenni a főnökkel. Meg egyébként is ez nem az ő dolguk. A család nem ért hozzá és nem is lát bele. A konkurencia jót röhög a markába, ha látja, hogy valamit elrontott.
Ezzel szemben a hálózatépítő rendszer egy nagyüzemi vállalkozó képző. A mentor meg pont azért van, hogy személyesen vezesse, korrigálja a növendéket.
És ez egy csodálatos dolog.
Minden álmunk valóra válhat, ha van bátorságunk a nyomukba eredni.
Walt Disney
