Az ezer kilométeres utazás is egy egyszerű lépessel kezdődik. A nyelvtanulás pedig egy valódi utazás!
Tehát megtetted a legfontosabb lépest ezen az izgalmas úton – elhatároztad, hogy megtanulsz egy nyelvet, de hogy ezt hogyan teszed, nos, az rengeteg dologtól függ. Az elmúlt évtizedben jó néhányszor megtettem már ezt a lépést, volt néhány jó döntésem (és néhány borzasztóan rossz) annak érdekében, hogy elsajátítsak egy új nyelvet. Minden hibából tanultam, és továbbra is tanulni fogok.
Folyékonyan megtanulni egy nyelvet rövid idő alatt nem csak a tananyagtól, vagy a tanulási módszertől függ – mi több, a legfontosabb tényező a hozzáállás és motiváció. Ahhoz, hogy látványos haladást érj el egy új nyelven, a legfontosabb, hogy rendelkezz a megfelelő hozzáállással. A világon a legjobb technikák és a legdrágább kurzusok sem tudnak azokon segíteni, akiknek ez nincs meg.
MOTIVÁCIÓ
Csupán akarni megtanulni egy nyelvet nem elég. Már elnézést, de nagyjából mindenki a világon képes lenne megtanulni egy nyelvet, ha az nem igényelne semmi extra befektetést. Ha jobban belegondolok, akkor még soha nem találkoztam senkivel, aki ne “akart” volna megtanulni egy új nyelvet.
Ha csak úgy ímmel-ámmal csinálod, elég kis eséllyel pályázol a folyékonyságra. Rengeteg emberrel találkoztam a nyári táborokban, akik szinte semmi haladást nem értek el hónapok, vagy akár évek alatt. Valójában ez azért van, mert nekik nem kell. Minden barátjukkal, párjaikkal, férjükkel/feleségükkel/gyerekükkel a saját anyanyelvükön beszelnek (például angolul). Anyanyelvükön emaileznek, olvasnak könyvet és néznek tévét.
A külföldön élők gyakran nem merülnek el teljesen az őket körülvevő nyelvben/kultúrában, és pontosan ez az, amiért hónapok-évek után sem tanuljak meg a nyelvet. Ez azonban remek hír azoknak a nyelvtanulóknak, akik nem élnek abban az országban, ahol a célnyelvet beszelik.
Ha a külföldön élők képesek létrehozni egy nyelvi buborékot maguknak, hogy megőrizzek saját nyelvüket, akkor mi miért ne tehetnénk meg ugyanezt otthon, hogy megtanuljunk egy másik nyelvet?
A válasz egyszerű – mert nem akarjuk annyira. Például spanyolul beszelni a pároddal, akivel dél-amerikai túrára mész nem “szükséges”, mert sokkal egyszerűbb az anyanyelveteken kommunikálni. Furcsa lenne másképpen csinálni.
Az egyik legnagyobb áttörés, amit elértem a nyelvtanulás során az az volt, hogy megváltoztattam az “akarni”-t “muszáj”-ra. Hogy ez hogyan is történt, arra később szeretnek rátérni – egyelőre csak annyit szeretnek, hogy ezt tényként fogadd el.
Ha muszáj az adott nyelven beszelned, valami teljesen más történik, mint amikor csak úgy hébe-hóba foglalkozol egy kicsit vele. Ez egy belső kényszer, hogy az adott nyelvvel töltsd meg az életed és hagyd, hogy átvegye feletted az irányítást. Ez a fajta áldozat szinte teljesen ismeretlen az átlagos tanulók számára.
DIÓHÉJBAN: Változtasd meg az “akarni” hozzáállást “muszáj”-ra.
Forrás: Benny Lewis NYELVHACK KÉZIKÖNYV (részlet)
Vélemény, hozzászólás?