Rendszeresen megkérdezik tőlem az ETC nyelvelsajátítás módszertana után érdeklődők, hogy rendben, rendben tetszik a módszertan, de miért nincs külön tanítva a nyelvtani rész, hogy fogom azt megtanulni, hogy tudom majd azt jól használni, ha nem is tanulom meg? Erre rendszeresen a saját igen – igen kellemetlen tapasztalatomat szoktam megosztani a kérdező féllel.
Annak idején, amikor még Én is ismerkedtem az ETC módszertanával közel két órás beszélgetés után bennem is megfogalmazódott ez a kérdés. Azt gondoltam, hogy ez az a pillanat, amikor „fogást” találok a módszertan kidolgozóján. Na, erre adjon egy elfogadható választ, nekem. Na, most megtaláltam a gyenge pontot.
Utólag már tudom, hogy akkor ezt a kérdést nem kellett volna ilyen hévvel feltennem, mert sajnos egy nagy égés lett belőle.
Hogy tanulom meg az angol nyelvtanát, ha külön a módszertan nem tanítja – tettem fel magabiztosan a kérdést. Balázs semmit sem válaszolt nekem, hanem leírt egy lapra két magyar szót (megfogadja, suttognak), felém fordította a lapot és azt kérdezte, hogy mondjam meg, hogy melyik az alanyi és melyik a tárgyas ragozású szó. Négyen ültek körülöttem és mindenki engem nézett. Roppant kellemetlen pillanatokat éltem át. Milyen ciki ez, mert őszintén megmondom, hogy nem tudtam. Persze találgathattam volna és 50% eséllyel el is találhattam volna, de ezt nem akartam, hanem elvörösödve egy kényszeredett mosollyal az arcomon – úgy emlékszem azt hebegtem: „hát régen voltak azok a nyelvtani órák, nem tudom megmondani, mert nem emlékszem az alanyi és a tárgyas ragozásnak a szabályára”. Nem vagyok rá büszke, de mit csináljak, mérnök fejjel Én ezt nem tudtam, akkor és ott jól megválaszolni.
„Semmi baj, nem cikizni akarjuk magát” jött a válasz. Ezek után Balázs két magyar mondatot írt le a lapra és ismét felém fordította, majd azt kérdezte tőlem, hogy mondjam meg a két mondat közül melyik helyes és melyik nem. A két mondatra már nem is emlékszem már, csak arra, hogy ez egyik az rosszul volt ragozva. Hát ez nem volt nehéz, rá is vágtam, hogy „a második mondat az jó, viszont az első az rosszul van ragozva”. Igen jött a válasz, de miért? Miért van rosszul ragozva? Hú ha, most mit várnak tőlem? Mondjam el a nyelvtani szabályt, hogy miért van rosszul ragozva az első mondat? Igen, ezt szeretném – jött az ellenvetést nem tűrő válasz.
Még egy pofon, három percen belül ez már a második égésem volt. A szabályt, azt nem tudom elmondani, viszont azt, hogy hogy lenne, a hibás mondat helyes azt tudom – vágtam rá. Nem, Én a szabályra lennék kíváncsi!
Ha nem megy, ne keseredjen el – mondta Balázs. Ön is a magyar lakosság azon 90-95 %-ban van, aki a saját anyanyelvének a nyelvtani szabályainak a 10 %-át sem tudná elmondani. Látja, itt ülünk és beszélgetünk közel két órája, szépen érthetően, összefüggően és helyesen beszél, annak ellenére, hogy az anyanyelvének bizonyos nyelvtani szabályait nem tudja pontosan elmondani. Árulja már el nekem, ha az anyanyelvének a nyelvtani szabályaival sincs teljesen tisztába, akkor miért akarja megtanulni az angol nyelv nyelvtani szabályait?
Hát ez az. Ezek után akarom Én a nyelvtani szabályokat tudni, vagy megelégszem azzal, hogy helyesen használom a második tanult nyelvben a szabályokat?
Kövezzenek meg érte, vagy mondják rám, hogy bunkó vagyok, de Én csak azt akarom, hogy helyesen és összefüggően, tisztán tudjak beszélni az adott nyelven, a nyelvtani szabályok igazából engem nem is érdekelnek.
Ha van, még egy kis idejük nézzék meg az alábbi videót, szerintem fantasztikus, megéri. Megnézve és végigolvasva döbbenünk rá, hogy a magyar nyelv milyen árnyalatosan szép és változatos és egyben piszok nehéz is, pedig nekünk a magyar az anyanyelvünk.
Videó
[youtube]https://youtu.be/SzHfo-EjS0U[/youtube]
Megrendelem!
Vélemény, hozzászólás?